Vitéz Grassy József SS-Gruppenführer
1894. december 31-én született Szöllösön polgári családban. 1908-tól 1911-ig a Soproni Honvéd Főreáliskola hallgatója lett, majd 1911-14-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát. Az I. világháborúban a nagykanizsai 20. honvédgyalogezredben szolgált, és a háború végén főhadnagy. Rendelkezett a Szolgálati Érdemkereszt Kardos és hadiékítményes III.osztályával, valamint a Koronás Érdemérem ("Signum Laudis") Bronz fokozatával. 1919-21-ben oktatótiszt a Honvéd Ludovika Akadémián, 1919 júniusában részt vesz a véres Tanácsuralom elleni felkelésben. A Hadiakadémia elvégzése után különböző vezérkari beosztásokban szolgált, 1934-ben a pécsi IV. hadtest vezérkari főnöke, ezredes. 1939-1941-ben a kecskeméti "Zrínyi Miklós" 7. honvédgyalogezred parancsnoka. 1941 novemberétől a zomborí 15. gyalogdandár parancsnoka, ebben minőségben irányítja a karhatalmi erőket 1942. január 19 és 30 között Újvidéken. A razziák során elkövetett túlkapások miatt, ha kis számban is, de ártatlan emberek kivégzésére is sor került, ez pedig Grassy felelőssége volt. 1942. április 1-től vezérörnagy és a kecskeméti 13. könnyűhadosztály parancsnoka. Magasabb egységével július 20-tól részt vesz a Don menti hídfőcsatákban.Ennek során elnyerte a Magyar Érdemérem Kardokkal és Hadiékítménnyel díszített Tisztikeresztjét, valamint az I. osztályú német Vaskeresztet. 1943-ban Szombathelyi vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke az újvidéki események kivizsgálása után hadbírósági eljárást indított ellene, a tárgyalásra azonban nem került sor, mert Grassy Németországba szökött, igy csak lefokozásra és a honvédségből való kizárásra ítélték. 1944 október 15-e után tért vissza az országba ekkor Szálasi reaktivitálta, és altábrnaggyá léptette elő. Először az önkéntesekből megalakuló "Hunyadi" SS-gránátoshad- osztály majd a már csak papíron létező magyar XVII. SS-hadtest parancsnoka Németor-szágban. Ekkor kapta meg az SS-Gruppenführeri rangot. A háború után a magyar hatóságok kiadták a szerbeknek, Titó 1946 novem ber 4-én Újvidéken felakasztatta. Egyes források szerint nyakig földbe ásták és átlovagoltak rajta.
|